abut [əˈbʌt]

abut mint ige:

csatlakozikige

felfekszikige

határosige

nekitámaszkodikige

összeérige

összeillesztige

összekapcsolige

összeeresztige

összeilleszkedikige

összekapcsolódikige

szomszédosige

abut mint melléknév:

határosmelléknév

szomszédosmelléknév

abut mint határozószó:

csatlakozikhatározószó

abut - csatlakozik

abut - felfekszik

abut - határos

abut - nekitámaszkodik

abut - összeér

abut - összeilleszt

abut - összekapcsol

abut - összeereszt

abut - összeilleszkedik

abut - összekapcsolódik

abut - szomszédos

his garden abuts on the road - kertje kiér az útig

his garden abuts on the road - kertjét az út határolja

two gardens abutting each other - két szomszédos kert