evidence [ˈɛvɪdəns]

bizonyíték - leggyakoribb fordítása

evidence mint főnév:

bizonyítékfőnév

evidence mint ige:

bizonyítige

bizonyítékul szolgálige

elárulja magátige

evidenciában tart vmitige

jelentkezikige

megnyilatkozikige

nyilvánvalóvá teszige

tanúskodik vmirőlige

tanúsítige

tanúskodikige

tanúvallomást teszige

vallige

evidence - vall

evidence - bizonyíték

evidence - bizonyít

evidence - bizonyítékul szolgál

evidence - elárulja magát

evidence - evidenciában tart vmit

evidence - jelentkezik

evidence - megnyilatkozik

evidence - nyilvánvalóvá tesz

evidence - tanúskodik vmiről

evidence - tanúsít

evidence - tanúskodik

evidence - tanúvallomást tesz

produce as evidence - bizonyságul felhoz

impugn a piece of evidence - bizonyíték érvényességét megtámadja

impugn a piece of evidence - bizonyíték érvényességét kétségbe vonja

strong body of evidence - bizonyítékok halmaza

proof by the evidence of witnesses - tanúvallomáson alapuló bizonyíték

put sy in evidence - tanúként állít vkit

circumstantial evidence - közvetett bizonyíték

his evidence is false on the face of it - nyomban megállapítható hogy vallomása hamis

his evidence is false on the face of it - nyilvánvaló hogy vallomása hamis

hearsay evidence - másodkézből való értesülés, mint bizonyíték

hearsay evidence - másodkézből való értesülés, mint tanúvallomás

evidence in writing - írásbeli bizonyíték

damning evidence - terhelő bizonyíték

damning evidence - marasztaló bizonyíték